Az inkontinencia gyógyszeres kezelése

Lehetséges gyógyszerrel kezelni az inkontinenciát?

Egyszerűen szólva kezelni lehet, de gyógyítani egyáltalán nem lehetséges. Mégis hogyan lehetséges, hogy szinte mindenki kap gyógyszert, ha ilyen panasszal fordul az orvosához?

Az egyszerű válasznak nem lenne értelme, inkább elmondom a kezelés lényegét. Az inkontinencia ilyen kezelésének célja szinte mindig a hólyag összehúzódásának gátlása. Máshol már leírtam, hogy a leggyakoribb inkontinencia formában – stressz-inkontinencia 83% – a hólyag a vesztések során nem is húzódik össze, tehát még véletlenül sem fogja befolyásolni az ilyen kezelés.  Van azonban más probléma is. Ezek a tabletták – Ditropan, Uroxal, Vesicare, Descalon stb.– valójában nem közvetlenül a hólyagra hatnak, hanem a teljes vegetatív idegrendszerre, annak is az un. paraszimpatikus működésére, amit átmenetileg gátolnak. Igen ám, de szinte az összes belső szerv kap paraszimpatikus beidegzést is, és emiatt, ha nem is mindegyikben, és nem is egyforma mértékben, működéscsökkenés lesz.

Csak a legfontosabbak ezek közül:

A leggyakoribb, hogy csökken a nyálelválasztás, emiatt a pácienseket kínzó szájszárazság gyötri.

Csökken a bélműködés, emiatt székrekedés, puffadás jelentkezik.

Gyorsulhat és szabálytalanná válhat a szívműködés a lassító paraszimpatikus hatás kiesése miatt.

Csökkenhet a szem alkalmazkodó képessége, mert az ezt végző izomzat a szemünkben szintén paraszimpatikus beidegzést kap.

Alvászavar léphet fel, mert a normál alvás során szintén paraszimpatikus túlsúly áll fenn.

És ami a legszebb: csökken a hólyag kiáramlása, és ki sem ürül teljesen, ami kockázatos például a húgyúti fertőzések szempontjából. Ezek csak a legfontosabbak…

Természetesen nem szokott mindegyik következmény mindenkinél fellépni, és a különböző tabletták sem teljesen azonos hatásúak ebből a szempontból.

Akkor hát teljesen hasznavehetetlenek ezek a gyógyszerek?

Amint leírtam az esetek 83%-ára nem hatnak. Létezik egy ritkább inkontinencia forma, az úgynevezett túlreagáló hólyaghoz társuló. Ilyenkor a hólyagban a feltelődés közben, a mennyiségtől szinte függetlenül szabálytalan összehúzódások alakulnak ki, amely során kisebb-nagyobb vesztés lép fel. Ezt azonban intenzív inger kíséri. Ebben az esetben óvatosan, lehetőleg kis dózissal kezdve, és ha szükséges, ezt lassan emelve lehet megpróbálni az ilyen kezelést. Nagyjából szerencsésnek mondható az, akinek ez megoldja a problémáját. Felmerülhet ez a kezelés az úgynevezett spasztikus, túlműködő neurogén hólyagok esetében is. Csak látszólag indokolt az ilyen kezelés az úgynevezett urge (ördzs) esetén is, amikor az érintettnek naponta igen sokszor kell ürítenie, egészen kis mennyiségeket is. Az esetek döntő többségében azonban nem a hólyag elsődleges zavara áll a háttérben, tehát nem a kicsiny kapacitás. Ezt egyszerűen mutatja az éjjel ürített mennyiség, ami ilyenkor megfelelő lehet, de ez is sok tényező befolyása alatt áll. Sokkal inkább arról van szó, hogy a beteg képtelen megbirkózni a különböző mennyiségeknél fellépő ingerével, és szinte pánikba esik. A hólyag részleges bénítása erre természetesen nem hat.

Miért kell szerencse ahhoz, hogy ilyen kezelés beváljon?

Mert az okok sokfélék lehetnek, sokszor nem is a hólyag működésében rejlenek. Ha például valaki egy bizonyos szituációban már hosszú évek óta ürítést végez, mondjuk otthonról elinduláskor, vagy megérkezéskor, akkor számíthat arra, hogy ez az esemény erős ingert fog okozni, a teltségtől nagyjából függetlenül is. Ez különösen 60 év felett válik gyakorivá, amikor a hólyagkontroll sok okból ettől függetlenül is csökken. Ezekre a kezelés szintén nem fog hatni.

Végül nem lehet elégszer elmondani, bármilyen panaszunk is legyen e téren, részletes kivizsgálás, urodinámia nélkül óriási hiba kezelést indítani!

Dr.Szabados Péter