Intimtorna

Az inkontinencia kezelésében pár éve nálunk is igen széles körben elterjedt, sokak által oktatott gyakorlatok egyik neve, amit külföldön inkább Kegel gyakorlatoknak, még inkább a medencefenék tréningjének hívnak. Célja egységesen a medencefenék izmainak erősítése, „fejlettebb” formáiban annak, és elkülöníthető izmainak irányított működtetése.

De mégis milyen módon hat ez az inkontinenciára?

Nem egyszerű kérdés!

Ahhoz, hogy ezt megértsük, valamennyire ismerni kell az inkontinenciák kialakulásának folyamatát, és okait. A legfontosabb, hogy a hólyag simaizomzatú, vegetatív beidegzésű szerv, amit tudatosan nem vagyunk képesek összehúzni, vagy elernyeszteni. Akkor hogyan hathat rá egy tudatos mozgás? Igazat megvallva arra ez nem hat, és közvetlenül nem is hathat. Tehát nem igaz az egész? Ez azért nem állítható, de egészen más a hatásmódja, mint ezt a trénerek, és egyéb „szakemberek” állítják.  A dolog persze nem annyira bonyolult.

Az inkontinenciáknak több fajtája van, sokszor egyszerre több is fennállhat. (Ennek oka is érdekes, de ezt inkább majd máskor írom meg.) A leggyakoribb formája, az úgynevezett stressz-inkontinencia, aminek nincs köze a stresszes állapothoz. (Angol nyelvből átvett kifejezés, ahol elsődlegesen nyomást, feszülést jelent. Miután magyarul a stresszt inkább tartós ideges feszültségre használjuk, emiatt sajnos sokan félreértik.) Valójában arról van szó, hogy olyan erőkifejtésre történő vizeletvesztés áll fenn, amikor a törzs izmai megfeszülnek, pl. futásra, köhögésre, még inkább tüsszentésre, és a hasüregben lévő megemelkedő nyomás kiprésel valamennyi vizeletet a hólyagból. Fontos: a hólyag ilyenkor nem húzódik össze, meg sem moccan, emiatt nincs is vizelési inger, tehát az arra ható kezelés, pl. gyógyszerek (Ditropan, Vesicare, Uroxal, Descalon stb.) teljesen feleslegesek, csak a mellékhatásuk fog jelentkezni, de az mindenképp, mert  nem a hólyagra, hanem a vegetatív beidegzésekre hatnak. Nagyon nagy ennek a formának a jelentősége, mivel az összes inkontinencia 50%-ban ilyen, de további 33%-ban ez is fennáll, más tünetek mellett.  Feltehetően emiatt sem szokták az eseteket kivizsgálni, mert valószínűsítik, hogy ez a probléma. Hibásan!

De hát miért kell emiatt tornászni?

A szokványos válasz egyszerű, és sajnos nem is egészen igaz.

A megértéshez valamennyit tudni kell a hólyag működéséről:

Az említett simaizmos szerkezet funkcionálisan két részből áll, a nyakból, és a gömbszerű többi részből. Ez utóbbi a vese felől érkező vizelettől kitágul, ami falának feszülését okozza, ezt egy bizonyos szint felett vizelési ingerként érezzük. A nyaki rész ettől működésben elkülönül. Ez tulajdonképp egész életünkben zárva van, kivéve az ürítéseket, amikor ellazul, kinyílik. A kontinencia, vagyis a száraz mivoltunk ennek köszönhető, erre viszont a torna nem hat! A probléma abból fakad, hogy ez a zárás bár tartós, de nem túl erős. Nagyjából 50 cm-es vízoszlop nyomását képes visszatartani, kb. 50 éves korig, majd ez is gyengül. Igen ám, de egy erőfeszítés során akár 4-5-ször nagyobb nyomás is keletkezik, ami ki fogja préselni a hólyagból a vizeletet. Akkor miért nem történik ez meg minden esetben? Mert van egy másik záró funkció is, ez pedig a medencefenék egyik izma, ami vázizom, tehát tudatosan is működtethető úgynevezett harántcsíkolt izom. Ezek bár erősebbek, mint a simaizmok, de csak rövidebb ideig képesek erősen megfeszülni. (Emiatt képtelenség a vizeletet egész nap tudatosan visszatartani.) A normális folyamat egyszerűsítve a következő: mielőtt megfeszülnek a törzs izmai, a mérések szerint 0,2 másodperccel előtte megfeszül a medencefenék, hogy a kipréselődést a húgycső erős zárásával megakadályozza. Ha ezt nem teszi meg, vagy nem elég erősen, akkor elmegy valamennyi vizelet. Az elterjedt, és

igazából nem valós magyarázat szerint ez amiatt van, mert gyengék ezek az izmok, tehát meg kell őket erősíteni.

Csakhogy: a tipikusan ilyen tüneteket mutató érintettek, ha felszólításra köhögnek, vagy megfeszülnek, akkor csak elvétve veszítenek vizeletet. De könnyen le is ellenőrizhető ennek a külső záróizomnak az ereje: vizeléskor meg kell szakítani a folyást. Ha ezt sikerül végrehajtani, akkor eléggé erős az izom, hiszen teljesíti tudja a feladatát. (Lehet, kicsit gyakorolni kell, mert nem mindenki képes ezt az izmot begyakorlás nélkül elkülönítve megfeszíteni.)

Tehát átverés az egész?

Nem, nincs erről szó. Eléggé megbízható eredmények szerint kb. 40-50%-ban van pozitív hatása a tornának, de nem azért mert pusztán erősíti a medencefeneket.

És most jön az igazi ok: a stressz-inkontinencia elsősorban amiatt keletkezik, mert a külső záróizom és a hasizmok, pontosabban a törzs izmai elvesztik az automatikus szinkron együttműködésüket. Ennek oka pedig idegi elváltozás, ami leggyakrabban a hüvelyi szüléskor, de akár már a terhesség végén alakul ki. Ilyenkor nem az a lényeg, hogy lesüllyed a hólyag a megnyúlt szalagok miatt, vagy kinyúlik, meggyengül a medencefenék. Ez ugyanis minden terhesség során megtörténik, és nem lesz mindenki inkontinens. Vagy azoknál is van ilyen fajta inkontinencia, akik sosem voltak terhesek, sőt férfiaknál is lehet. Legtöbbször a kismedencére kiterjedő műtétek után látható ilyen. Aki nem foglalkozott beidegzési zavarokhoz kapcsolódó inkontinenciákkal, az erről mit sem tud. Nem tudják értelmezni, hogy pl. miért 5-15 évvel a szülés után lesz valaki inkontinens, pedig az ok már akkor létrejött. Ez amiatt történik így, mert az úgynevezett neurogén hólyagok – így nevezik a beidegzési zavarok miatti működészavarokat – progresszívek. Minden stressz-inkontinenciával érintett tudja, hogy romlik az állapota: egyre többet veszít akár egyre kisebb megerőltetésnél is, érzi, hogy csökken a kiáramlása (már nem csobog annyira, mint régen), vagy nem ürül ki teljesen a hólyagja, és ki is kell préselnie. Ez nem véletlen, hiszen a medencefeneket ellátó idegben érző és vegetatív pályák is futnak.   Ha ilyen tünetekkel szembesül a szakember, akkor minden bizonnyal neurogén hólyag lesz a diagnózisa.

Akkor meg hogyan hat erre az intimtorna?

A torna lényegét tekintve egy ingerterápia. Az inger az agyban keletkezik, és az idegpályákon át jut az izomzatba. Ezek a gyakori ingerek jelentik a terápiás hatást. Emiatt kell szinte elképzelhetetlen ideig gyakorolni. ( A leírások szerint az első érezhető hatás az izomerőtől függetlenül 1-3 hónapos torna után várható, és szinte az egész életen át kell folytatni.) Eléggé bizonyított, hogy  idegi sérüléseket csak ingerterápiával lehet javítani, és a siker sem mindig szavatolt. Gondoljunk csak egy béna végtagra. Azt is igen sokáig kell kezelni saját, vagy ha lehet, kívülről adott jóval erősebb elektromos ingerekkel, és a hatást sem lehet szavatolni.

Akkor tehát felesleges tornászni?

Ezt nem állítom, de először is szakvizsgálattal (urodinámiás vizsgálat) pontosan meg kell állapítani a vizeletvesztés okát. Ha tényleg tisztán stressz-inkontinencia áll fenn, akkor lehet ezzel kezdeni, de hosszú időre érdemes számítani.

Viszont nem árt tudni, hogy léteznek ennél jobb terápiák!

Dr. Szabados Péter